|
Búcsúzó szöveg 2004. június 19. (Diplomaosztó ünnepi tanácsülés) Tisztelt ünneplő közönség! Meghatottan és szív-remegve állunk itt mindannyian a diplomaosztó ünnepség alkalmából. 4 évvel ezelőtt álltunk itt, mikor letettük a pedagógusi esküt életünk első főiskolai gólyatáborában. Akkor Gál László főigazgató úr azt mondta köszöntőjében, hogy a főiskola küszöbét átlépve gyökeresen megváltozik életünk: nem ígért nekünk mennyországot, de ígért hosszabb-rövidebb ideig tartó szerelmet, életreszóló barátságot, igaz barátokat, sok áttanult éjszakát, örömöt-bánatot egyaránt. Túléltük megkönnyebbülve az első vizsgaidőszakot, majd az összes többit. Voltak gólyabálok, diáknapok, főiskolás bulik, ahol felhőtlenül szórakozhattunk kedvünkre. Voltak bizony erőt és idegrendszert próbáló vizsgaidőszakaink is, mégis erősek voltunk, s elérkezett az államvizsga napja, amikor is számot adtunk képzésünk alatt szerzett tudásunkról. Meg kell említenem itt a szülőket, akik fáradságot nem ismerve támogatták gyermekeiket, főleg, mikor vártuk a várva várt havi ösztöndíjat. Hála és köszönet jár nekik, hogy a legembertpróbálóbb időben is segítettek, támogattak bennünket. Drága Szülők, köszönjük nektek! Most köszönet illeti tanárainkat, akik a tudomány színes skálájának minden árnyalatát megpróbálták belénk sulykolni. Ígérjük, hogy az eltanultakat a legjobb tudásunkhoz mérten adjuk tovább. És most hozzátok szólnék, kedves diplomás barátaim! Ma búcsúzunk. Négy év után ismét az Alma Matertől... Legyetek büszkék. Büszkék, hogy egy olyan intézményben szereztétek a diplomát, mint a Berzsenyi Dániel Főiskola. Úgy gondolom, méltók vagyunk emelt fővel járni bárhol az országban, mert kevés olyan intézmény van, ahol a hallgatók egyetlen családként, szinte szétszakíthatatlan közösségben élnek, s ennek az egységnek komoly hangot is adnak. És most valóban vérzik a szívünk, hogy el kell válnunk. De felnőttek lettünk, kamatoztatnunk kell a tudásunkat bármerre az országban, bármerre a világban; legyen az az iskolában, az egészségügyben, az olimpiákon, világversenyeken vagy bármely képzőművészeti ág képviseletében, elismert zenei körökben. A tudás hatalom. Mindenkinek kívánom, hogy munkájában leljen örömet, családjában találjon boldogságra, s a főiskolán kötött szerelmeket, barátságokat ne hagyjátok elveszni! Legyen az itt eltöltött négy év örök emlék számotokra, s mindig igaz és tiszta szívvel gondoljatok vissza ezekre az évekre és társaitokra. Az évek múlásával pedig legyetek bölcsebbek, mert a tudást nem veheti el tőletek senki. Búcsúzunk: Tanáraink, Isten Önökkel! Barátaim, Cimborák, Isten Veletek!
|
||